A
Tánc világnapjára
Mostanában szeretjük
ünneppé avatni az emlékezést.
Nem a magunkét, hanem az emberiség történeti emlékezetét, mert
úgy érezzük, hogy múlt megkérdezése nélkül nincs igazi válasz
a jelen kérdéseire, és nem tudjuk, hogy hol tartunk. Különösen
áll ez a művészetekre. Az utóbbi évtizedekben szinte minden
szakma, minden társadalmi szféra, minden művészet kezd erre
ráébredni, és magának világnapot választani, amelynek az alapgondolata
a közösségi érzés, az egyetértés. Ezt ma globális konszenzusnak
mondanánk, ami egy negyed századdal ezelőtt, pontosabban 1981
nyarán még nem volt divat. A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI)
Táncbizottságának madridi ülésén azonban mégis felmerült a kérdés,
hogy vajon miért nincs a táncnak is világnapja, ami gondolatilag
és érzelmileg összefogná a nemzetközi tánctársadalmat. Hosszas
eszmecserék után J. G. Noverre – a nagy táncreformátor - születésnapja
mellett döntöttünk, ami április 29-én van. Érdemes visszalapozni
arra, amit írt, nevezetesen, hogy ne csak táncoljunk, hanem
közöljünk is valamit a mozdulatokkal, legyen a balettnek mondanivalója.
Azt is mondta, hogy ne a műsorfüzetben magyarázzuk meg azt,
amit közölni akarunk – ha van üzenetünk, - hanem legyen a balett
olvasás nélkül is érthető.
A Tánc Világnapjának azonban
van egy másik üzenete is, különösen az úgynevezett modern vagy
kortárstánc korában. Fogadjuk el azt, hogy mindenki más, mint
a többi, hogy nincs két egyforma ember, két egyforma táncos
a világon és, hogy ettől a sokféleségtől lesz a világ izgalmas,
érdekes és gazdag. És ebben a tarka világban a tánc tudományos
vizsgálata a Tánctudományi Társaság feladata. A világnap madridi
gondolatában még az is benne van, hogy ki kell emelni a táncot
abból a kissé mellőzött helyzetből, amelyben számos ország tartja.
Ez persze azt is jelenti, hogy a kormányok ne csak dicsérő szavakkal
becsüljék meg, hanem komoly anyagi támogatással is, mert a tánc
a legemberibb művészet, hiszen nem kell hozzá semmilyen eszköz
– se vászon, se ecset, se kő se agyag, se hangszer, se betű,
- hanem csupán maga az ember. És ha a táncot értékeljük, akkor
ez embert értékeljük. És a tánctudománynak ez is feladata.
Budapest, 2005. április
Dr. Dienes
Gedeon
Magyar Tánctudományi Társaság
tiszteletbeli elnöke
szabadon terjeszthető dokumentum
>>> itt letölthető<<<
