Útmutató

Betűtípus és bekezdés

A kéziratokat Word fájlokban kérjük, 12 pontos Times New Roman betűvel, A4 oldalmérettel, 2,5 cm-es alsó, felső és oldalmargóval, sorkizárás nélkül. A bekezdések behúzás nélkül kezdődjenek, sortávolságuk legyen 1.0, a bekezdések között ne legyenek üres sorok. Az automatikus elválasztást kapcsoljuk ki.

Szerző és címrendszer

A szöveget a szerző neve kezdje (fokozatjelzés nélkül), majd adjuk meg a szerző affiliációját és e-mail címét. A szerző nevét követi a tanulmány címe. Az alcímet, ha van, kettőspont válassza el a főcímtől. Például:

Körtvélyes Géza
Magyar Táncművészeti Egyetem, Táncelméleti Tanszék
kortvelyes.geza@mte.eu

75 éve készült el Bartók Béla partitúrája: A csodálatos mandarin újabb változatai

A fejezetek címrendszerét tipográfiai eszközökkel különböztessük meg. A fejezetcímeket félkövérrel, az elsőrendű alcímet dőlt betűvel, a másodrendű alcímet antikvával írjuk, az alábbiak szerint:

Fejezetcím
Elsőrendű alcím
Másodrendű alcím

Illusztrációk és táblázatok

A tanulmányban az illusztrációkat (fotó, kép, grafikon, vonalas rajz, térkép stb., a zenei példák kivételével) nevezzük ábrának, és számozzuk arab számmal. A főszövegben minden
illusztrációt, annak számával, említeni kell. Forrásaik feltüntethetők az ábrafelirat részeként, a „Formatting a Research Paper” ajánlását követve például az 1. ábra szerint.[1] Ha számos
illusztrációt használunk, forrásadataikat felsorolhatjuk listában, a kézirat végén. A fájlok azonosítója feleljen meg a szövegközi jelölésnek, például

abra1
abra2

vagy

abra01
abra02,

ha tíznél több illusztrációt használ egy szerző.

A zenei illusztrációkat kottapéldának nevezzük:

Az illusztrációkat külön fájlként is kérjük elküldeni, min. 300, max. 600 dpx felbontásban, tif formátumban, a vonalas rajzok (grafikonok, notációk) érkezhetnek Adobe Illustrator (ai) formában.

A táblázatokat szintén arab számmal számozzuk, minden táblázat kapjon címet. Az idézett táblázatoknál tüntessük fel azok forrását.

A más forrásból átvett illusztrációk és táblázatok közölhetőségéért a kéziratok szerzői felelnek.

A források leírása

A Tánctudományi Tanulmányok az MLA Handbook nyolcadik kiadása szerinti forrásleírási és hivatkozási rendszert használja. A jelen útmutató „Példák” fejezetében adunk néhány egyszerű mintát a forrásleírás szintaktikájára. Az összetettebb esetek megoldására érdemes a fent említett kézikönyvet, a Fügedi János által összeállított Forrásleírás a digitális korban: Az MLA-ajánlás című kötetet, vagy az Ask the MLA internetes fórumot használni.

A forrásjegyzék összeállítása

A forrásjegyzékben a hivatkozott műveket a szerzők neve, ha nincs szerző, a művek címei szerint rendezzük ábécésorrendbe, függő behúzással. Ha ugyanazon szerzőtől több művet idéztünk, a műveket címeik ábécérendjében tüntessük fel. A szerző nevét csak az első műnél írjuk ki, a további tételeknél a nevet helyettesítsük három nagykötőjellel (vagy kvirtmínusszal, a Wordben Alt 0151 kombinációval jeleníthető meg). A hármas nagykötőjelsor nem helyettesítheti a nevet, ha a szerző többszerzős mű társszerzője. Például:

Martin György. A magyar körtánc és európai rokonsága. Akadémiai Kiadó, 1979.

———. A magyar nép táncai. Corvina Kiadó, 1974.

———, szerkesztő. Magyar néptánchagyományok. Második kiadás, Planétás Kiadó, 1995.

Martin György és Takács András. Mátyusföldi népi táncok. Madách Könyv- és Lapkiadó, 1981.

A fenti példákban alkalmazott, MLA-ajánlás szerinti formátumok (írásjelek, tipográfia, adatsorrend) használatát „A forrásleírás elvei” fejezetben részletezzük.

A szövegközi hivatkozások

Minden szöveg közben említett műről leírást kell adni a forrásjegyzékben. Az olvashatóság érdekében az MLA-stílus nem lábjegyzetben, hanem a főszöveg közben, a lehető legkevesebb forrásadattal adja meg az idézett szövegek vagy gondolatok forrását.

A szerzők nevének első említésekor írjuk ki a teljes nevet. Az első említés után azonban, miként az alábbi példában is, a teljes nevet már ne, csak a vezetéknevet használjuk. A mondatok végén hivatkozásként, zárójelben, elegendő csupán az oldalszámot feltüntetni, ha a szerzőktől csak egyetlen művet idézünk. Nevük alapján a művet a forrásjegyzékben megtaláljuk.

A néptánc szerkezeti kutatásáról írt összefoglalójában Anca Giurchescu és Eva Kröschlova megállapította, hogy az elemző munkák elsősorban a táncmotívumok meghatározására törekedtek (28–30). Giurchescu és Kröschlova a népzenetudományt, valamint az etnolingvisztikát jelölte meg olyan diszciplínaként, amely ösztönzőleg hatott arra, hogy a tánckutatás saját módszerét megtalálja (25).

Forrásjegyzék

Giurchescu, Anca és Eva Kröschlova. „Theory and Method of Dance Form Analysis: Revised version of the ICM Study Group on Ethnochoreology collective work: Foundation for Folk Dance Structure and Form Analysis (1962–1976).” Dance Structures, szerkesztette Adrienne L. Kaepler és Elsie Ivanchich Dunin, Akadémiai Kiadó, 2007, pp. 21–52.

Ha egy szöveg közben említett szerző több művéből is használunk fel gondolatokat, a művek megkülönböztetése érdekében fel kell tüntetnünk a forrás címét. Használjuk ugyanazon tipográfiai formákat (dőlt betű, idézőjel stb.), mint a források listájában.

Richardson azt állítja, hogy mivel írásainkat tapasztalataink és konstrukcióink határozzák meg, egyetlen adat sem semleges (Writing Strategies 25). Ezért, szemlélete szerint, fontos, hogy a szöveg írójának szubjektivitása látható legyen és mutassa meg, hogy az egyéni kutatói vélemény miként jelenik meg a szövegben. […] Amikor a kutató személye rejtett, állítja Richardson, az objektivitás mítoszát tartják fenn („The Collective Story” 202).

Irodalom

Richardson, Laurel. “The Collective Story: Postmodernism and the Writing of Sociology.” Sociological Focus, 21. évf., 1988, pp. 199–208.

———. Writing Strategies: Reaching Diverse Audiences. Sage, 1990. Qualitative Research Methods Series 21.

Ha idézéskor a főszövegben nem említjük a szerzőt, akkor hivatkozásként nevét és az idézet helyének oldalszámát adjuk meg. A zárójeles hivatkozás a mondat része, a pont a zárójelet követi.

A mozgalom, miként az egyik alapító megfogalmazza, a testvériség gyakorlati tanait a tudomány elméleti eszközeivel terjesztő, emberbaráti eszméket megvalósító szervezet (Blavatsky 18).

Irodalom

Blavatsky, Helena Petrovna. Der Schlüssel zur Theosophie: Erklärung der Ethik, Wissenschaft und Philosophie. Fordította Eduard Herrmann, Friedrich Verlag, 1893.

Az alábbi szövegrészlet két gondolatot idéz ugyanazon szerző különböző műveiből úgy, hogy a szerzőt nem említi. A fenti két adat (a szerző neve és az oldalszám) mellett ekkor meg kell adni az idézett művek címét is. A címeket rövidíthetjük.

Az Egyesült Államokban a 19. század második felében több mint 600 különböző, többnyire vallási alapon létrejött kommuna létezett, amelyekben, mintegy 100 000 ember élt és dolgozott (Skiera, „Az életreform mozgalmak” 14). […] Az életreform retorikájának szuggesztív képei között ott találhatók az életre leselkedő, egyre nagyobb veszélyekről szóló apokaliptikus látomások, továbbá a természeti környezet megmentésének vágya is (Skiera, Reformpädagogik 77–80).

Irodalom

Skiera, Ehrenhard. „Az életreform mozgalmak és a reformpedagógia kapcsolata.” Életreform és reformpedagógia: Nemzetközi törekvések magyar pedagógiai recepciója, szerkesztette Németh András, Mikonya György és Ehrenhard Skiera, Gondolat Kiadó, 2004, pp. 12–23.

———. Reformpädagogik in Geschichte und Gegenwart: Eine kritische Einführung. Oldenbourg Verlag, 2003.

Ugyanazon műből több eltérő oldalra hivatkozáskor az oldalszámokat vesszővel válasszuk el.

A 25. ábrán látható glissade lejegyzésében ugyancsak negyed és nyolcad zenei terjedelmű mozdulatok lejegyzését találjuk, amelyben valamennyi érintést jelölő irányjel felezi a mérő értékét (Hutchinson 123, 143).

Irodalom

Hutchinson, Ann. Labanotation. New Directions, 1954.

A főszövegbe illesztett, szó szerinti, rövidebb idézeteket idézőjelbe tesszük.

„Adjátok meg a bücsületet a vidéki legényeknek!” hívja fel társainak figyelmét a táncos vendéglátás kötelezettségeire Kriza János egyik adatközlője valamikor az 1800-as évek közepén (295).

Irodalom

Kriza János. Vadrózsák. Kriterion Könyvkiadó, 1975.

A négy sort meghaladó idézetet írjuk új bekezdésbe, és behúzással különböztessük meg a főszövegtől. Az idézőjelet ilyenkor hagyjuk el, az idézet helyét (az oldalszámot) a szöveget záró pont után, zárójelben tüntessük fel. Az idézetből kihagyott részt jelöljük szögletes zárójelbe tett három ponttal.

Ezeknek a gondolatoknak hatása érezhető a 20. század elejének jelentős magyar színházi és bábrendezőjének, Németh Antalnak „A bábjátékos művészete” című írásában:

Azt hiszem, nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a bábozás ős mintaképe nem a reális élet embermozgása volt, hanem a valóságon túlemelkedő táncmozgás. […] Ez érthető is: a táncmozgás kifejezőbb, és művészibben kifejező, mint a reális életmozdulat, tehát a bábu, ha erőteljes, életszerű hatást akar elérni, szükségszerűen találkozik mozgásában a táncszerűvel. Ez természetesen elsősorban a vajang-rendszerrel mozgatott bábukra és a marionettekre vonatkozik. (224)

Irodalom

Németh Antal. „A bábjátékos művészete.” Új színházat! Tanulmányok, írta Németh Antal, szerkesztette Koltai Tamás, Múzsák Közművelődési Kiadó, 1988, pp. 216–225.

Ha szövegünkben összefoglalóan utalunk több szerzőre, a zárójelben feltüntetett forrásokat pontosvesszővel válasszuk el egymástól. Az alábbi szövegrészlet második forrásánál a rövidített címet is feltüntettük, mert a forrásjegyzék az idézett szerzőtől több művet is tartalmaz.

A szabad testmozgás jegyében megalakuló turisztikai és sportmozgalmak ekkor már számos torna-, sport- és játékteremmel, illetve sportlétesítménnyel rendelkeztek, amelyekben az egyes irányzatok követői megvalósíthatták a „természetes módon ápolt”, a levegőn és a fényben mozgó test mindkét nemre egyaránt érvényes ideálját (Fischer-Lichte 222; Németh, „A reformpedagógia …” 33).

Irodalom

Fischer-Lichte, Erika. „A Másik teste – a Másik tekintete: Exhibicionizmus, látnivágyás és voyeurizmus a 19. és 20. század fordulóján.” Határátlépések: Kulturális terek reprezentációi, szerkesztette Csúri Károly, Gondolat Kiadó, 2009, pp. 216–240.

Németh András. A reformpedagógia múltja és jelene. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996.

———. „A reformpedagógia és az életreform mozgalmak kapcsolata.” Perspektívák az új évezredben a táncművészetben, a táncpedagógiában és a tánckutatásban, szerkesztette Bolvári-Takács Gábor et al., Magyar Táncművészeti Főiskola, 2011, pp. 29–39.

Mozgóképen, hangfelvételen rögzített előadás vagy interjú részletét időkóddal azonosítjuk. Az időkódot óra:perc:másodperc, rövid klipeknél perc:másodperc formátumban adjuk meg.

Leonard Bernstein oktatását megfigyelve le kellett írniuk a karmesteri pálca mozgásának ritmusát. A filmrészleten Bernstein a 4/4-es ütem vezénylésének mozdulatait ismertette (The Art of Conducting, 0:12:40–0:12:45).

Forrásjegyzék

The Art of Conducting. Vezényelt Leonard Bernstein. Omnibus, CBS Television Network, 1955. december 4. Nihon Monitor Co. / Dreamlife Enterprise, 1990. NTSC DVD.

Egyéb formai javaslatok

Kerüljük el az idézőjelen belüli idézőjelet. Ha a citált szöveg szerzője idézőjelet használt, helyettesítsük lúdlábbal (» «).

A Judy Van Zile vezette kutatócsoport úgy vélte, hogy a vizsgálódásuk tárgyául választott délnyugat-indiai tánc „a »kontraszt tánca«, amelyben a komponensek igen magas fokon szerveződnek” (Bartenieff et al. 9).

Irodalom

Bartenieff, Imgard, et al. „The Potential of Movement Analysis as a Research Tool: A Preliminary Analysis.” Dance Research Journal, 16. évf., 1. szám, 1984, pp. 3–26.

Az idézőjelbe tett műcímben megjelenő idézőjelet szintén helyettesítsük lúdlábbal.

Gentry, Eve. 1992. „The »Original« Hanya Holm Company.” Choreography and Dance, 2. évf., 2. szám, pp. 9–40.

Ha egy kettőspontot követő szöveglista a mondatunk része, a felsorolás tételeit kezdjük kisbetűvel és pontosvesszővel válasszuk el egymástól. A listát végül pont zárja.

A testkultúra-mozgalmon belül négy nagyobb áramlatot lehet elméletileg elkülöníteni:

1. ritmusmozgalom;

2. ázsiai testgyakorlatok;

3. fény- és levegőmozgalom;

4. fitness- és body building mozgalom.

A forrásleírás elvei

 Minden forrást szerzővel és címmel azonosítunk. Az önálló művek (könyv, folyóirat, koreográfia, színdarab, adatbázis, honlap stb.) címét dőlt betűvel, a folyóiratban vagy szerkesztett kötetben megjelent tanulmányok címeit idézőjelbe tett álló betűvel írjuk. A cím nélküli dokumentumokat (például levelek, interjúk, plakátok) csak leírjuk, a leírást nem kurziváljuk és idézőjelbe sem tesszük.

A 2. ábra az MLA-stílus forrásleírási sablonja. A sablon használatának példájaként egy olyan tanulmány forrásleírását adtuk meg, amelyet egy többkötetes mű eltérő címmel megjelent egyik gyűjteményes kötetében adtak közre.

Martin György. „A néptáncok elemzése és rendszerezése.” Népzene, néptánc, népi játék, szerkesztette Hoppál Mihály, pp. 189–194. Magyar Néprajz, főszerkesztő Dömötör Tekla, 6. kötet, Akadémiai Kiadó, 1990.

A szerzőt, a címet és a művek „tárolóinak” leírását pontok határolják. A tanulmányt itt a Népzene, néptánc, népi játék című gyűjteményes kötet tárolja, amelynek közreműködője a szerkesztő. A tanulmány lelőhelye a köteten belüli oldalszám. Tároló lehet még folyóirat vagy internetes platform, archívum, DVD stb., nevét mindig dőlt betűvel írjuk. A kötet tárolója a sorozat (Magyar Néprajz), itt jelenik meg a kötet száma, a kiadó és a kiadás évszáma. A kiadás helye elhagyható; ha meg kívánjuk adni, a kiadó neve előtt tüntessük fel.

A közreműködők szerepét (például szerkesztette, fordította, lejegyezte) és a kiadásjelzeteket (például kiadási változat, évfolyam, szám, dátum) az idegen nyelvű források leírásakor is magyarul tüntessük fel, a központozást pedig a magyar helyesírás szabályai szerint használjuk.

Példák

Könyv (írjuk ki a szerzők teljes nevét):

Bartók Béla. A magyar népzene. Rózsavölgyi és Társa, 1924.

Royce, Anya Peterson. The Anthropology of Dance. Indiana University Press, 1980.

Kötet közreműködővel:

Lábán Rudolf. Táncnak szentelt élet. Fordította Nagy Borbála, szerkesztette Fuchs Lívia, L’Harmattan Kiadó, 2009.

Többszerzős kötet:

Halmos István, Lányi Ágoston és Pesovár Ernő. Vas megye tánc- és zenei hagyománya. Szombathelyi Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, 1988.

Szerkesztett kötet:

Gunda Béla, szerkesztő. Emlékkönyv Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára. Magyar Néprajzi Társaság, 1943.

Többkötetes mű (a kötetek számát kiegészítő információként az adatsor végén tüntetjük fel):

Karjalainen, Kustaa Fredrik, Oskar Hackman és Arno Bussenius. Die Religion der Jugra-Völker. Suomalainen Tiedeakatemia, 1921–1927. 3 kötet.

Többkötetes mű egy kötete, eltérő címmel:

Hoppál Mihály, szerkesztő. Népzene, néptánc, népi játék. A szerkesztő munkatársa Niedermüller Péter és Tátrai Zsuzsa. Magyar Néprajz, főszerkesztő Dömötör Tekla, 6. kötet, Akadémiai Kiadó, 1990.

Kötet könyvsorozatban (a sorozatnév is kiegészítő információ):

Hutchinson Guest, Ann és Joukje Kolff. Spatial Variations. London, Dance Books, 2002. Advanced Labanotation 9.

Kötet szerző nélkül:

The Bournonville Heritage. Rekonstruálta Knud Arne Jürgensen, lejegyezte Ann Hutchinson Guest, közreműködött Marion Bastien, Dance Books, 1990.

Tanulmány folyóiratban:

Kodály Zoltán. „Népköltészet és népzene: Pótlék a zoborvidéki népszokásokhoz.” Ethnographia, 24. évf., 6. szám, 1913, pp. 357–361.

Tanulmány szerkesztett kötetben (a tanulmány tárolója a folyóirat):

McNamara, Joann. „Dance in the Hermeneutic Circle.” Researching Dance: Evolving Modes of Enquiry, szerkesztette Sondra Horton Fraleight és Penelope Hanstein, University of Pittsburgh Press, 1999, pp. 162–187.

Tanulmány többkötetes műben (a tanulmány tárolója a gyűjteményes kötet; a szögletes zárójelbe tett évszám hozzáadott információ, a köteten nem szerepel):

Borbély Jolán. „Lakócsa táncai.” Sokszínű hagyományunkból, szerkesztette Lányi Ágoston és Olsvai Imre, 1. kötet, Népművelési Propaganda Iroda, [1973], pp. 13–73.

Tanulmány internetes oldalon (a tanulmány tárolója az internetes oldal):

Ebert, Robert. „Swing Time.” Great Movies, 1998. február 15., www.rogerebert. com/reviews/great-movie-swingtime-1936.

Három vagy több szerző:

Dóka Krisztina et al. „Az MTA BTK Zenetudományi Intézet Néptánc Archívuma.” Zenetudományi Dolgozatok 1978–2012: 35 éves jubileumi kötet, szerkesztette Kiss Gábor, MTA BTK Zenetudományi Intézet, 2014, pp. 195–210.

Lexikoncímszó:

„Csalogatás.” Írta Pesovár Ernő. Magyar néprajzi lexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, 1977, p. 446. Magyar Elektronikus Könyvtár, mek.niif.hu/02100/02115/html/1-1195.html.

Disszertáció:

Varga Sándor. Változások egy mezőségi falu XX. századi tánckultúrájában. 2012. Eötvös Loránd Tudományegyetem, PhD-disszertáció.

Kézirat (a szögletes zárójelbe tett címfordítás hozzáadott információ):

Knust, Albrecht. „Vorschläge zur Notierung von Gruppenbewegungen mittels der Kinetographie Laban“ [„Javaslat a csoportmozgások lejegyzésére Lábán-kinetográfiával”]. 1931. Stencilezett kézirat.

Cím nélküli dokumentum (a cím helyén a forrás leírása áll):

Kodály Zoltán. 1948. Jegyzet Thomas Mann Doktor Faustus című regényéről. Kodály Archívum. Kézirat.

Interjú (cím nélküli dokumentum, a cím helyén a forrás leírása áll):

Kürti László. Interjú Martin Györggyel. 1982. június 11., a felvételkészítő tulajdonában. Hangfelvétel.

Koreográfia (az ősbemutató adataival; más előadást a vonatkozó adatokkal kell leírni):

Milloss Aurél. A csodálatos mandarin. Zenéjét szerezte Bartók Béla, vezényelt Ferencsik
János, előadta a Corpo di Ballo del Teatro alla Scala, 1942. október 12., Teatro alla
Scala.

Zenemű (az ősbemutató adataival; más előadást a vonatkozó adatokkal kell leírni):

Erkel Ferenc. Bánk bán. Szövegét írta Egressy Benjámin, vezényelt Erkel Ferenc, 1861. március 9., Nemzeti Színház.

Kiállítás:

Mozdulat: A magyar mozdulatművészet története és kapcsolatai 1902–1950 között. Rendezte Vincze Gabriella, közreműködött az Orkesztika Alapítvány Mozdulatművészeti Gyűjteménye, 2012. június 29. – szeptember 9., Iparművészeti Múzeum, Budapest.

Film:

All That Jazz. Rendezte Robert Louis Fosse, Columbia Pictures / Twentieth Century Fox, 1979.

Archivált táncfelvétel:

Legényes. Előadta Mátyás István „Mundruc”, 1941. október 12., gyűjtötte Molnár István, BTK Zenetudományi Intézet Néptánc Archívum, Ft.8.1c. Filmfelvétel.

Koreográfia-kiadvány:

Balanchine, George. Orpheus. Előadta a New York City Ballet, 1960. március 10. Balanchine: New York City Ballet in Montreal, 1. lemez, Video Artists International, 2014. NTSC DVD.

Felhasznált források

Ask the MLA. The MLA Style Center, style.mla.org/category/ask-themla/.
„Formatting a Research Paper.” The MLA Style Center, style.mla.org/formatting-papers/#tablesandillustrations.
Fügedi János. Forrásleírás a digitális korban: Az MLA-ajánlás. Magyar Táncművészeti Egyetem, 2019. Néptánc Tudástár, db.zti.hu/neptanc_tudastar/pdf/biblio/l01878.pdf.
MLA Handbook. Nyolcadik kiadás, Modern Language Association of America, 2016.

[1] Útmutatónk, miként a Tánctudományi Tanulmányok, az MLA hivatkozási rendszerét követi. Az Útmutatóban megjelenő források – mint amilyen például a „Formatting a Research Paper” – azonosítási konvencióit „A szövegközi hivatkozások” fejezetben ismertetjük.